Néhány hete megkeresést kaptam, hogy tartsak egy előadást egy középiskolában, pro bono, oda-vissza 6 órát vezetve. Gondolkodás nélkül mondtam igent, mert vannak helyzetek, amikor az ember a szívére hallgat. Megéreztem, hogy ez több, mint egy klasszikus, stílusról szóló előadás. Most, visszanézve erre a napra, azt érzem: valójában én kaptam a legtöbbet. Lássuk, mi állt a döntésem hátterében:

A gyulai SZC Harruckern János Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumában jártam, ahol egy maroknyi középiskolás megalkotta a Projekt C-nek elnevezett csapatot és valami egészen rendkívülit vitt véghez. Ezek a fiatalok felfedezték, hogy több osztálytársuk küzd öltözködési problémával: nincs elég vagy megfelelő méretű ruhájuk. Nem legyintettek, nem sétáltak tovább, hanem cselekedtek.

Az összefogás hegyeket mozgató ereje

A diákok összefogtak, pályáztak az UNICEF-nél – és nyertek. Elindítottak egy olyan projektet, amely túlmutat a divaton egészen a felelősségvállalásig, a környezettudatosságig, a fenntarthatóságig. Ruhacserét szerveznek, divatbemutatót tartottak, és varrni tanítják egymást. Ez a kezdeményezés nem a trendekről szól, hanem az egymásra figyelésről, a kreativitásról, az önkifejezésről. És ez az, amiért igent kellett mondanom a felkérésre.

Már márciusban beindult a stílusforradalom

A szervezés hetek óta zajlott. A diákok plakátokkal buzdították társaikat a részvételre. A projektnap az iskolai diáknappal egy időben zajlott, 5 helyszínen. Volt kreatív műhely, ahol a diákok adományruhákból készítettek egyedi darabokat festéssel és dekorálással. Filmvetítések hívták fel a figyelmet a fast fashion környezeti hatásaira, míg egy másik helyszínen játékos kvízek segítették a fenntarthatósággal kapcsolatos tudás bővítését.

Bemutatkozott az UNICEF/Project C. bázis is, ami tulajdonképpen egy jól felszerelt közösségi tér. Itt rendszerezik a jövőben a ruhaadományokat, illetve ruhákat javítanak és alakítanak át a diákok. Még ruhagőzölőjük is van.

Nem a szokásos stílustanácsadói előadással készültem

Éreztem, hogy ide nem a klasszikus divattippeket kell hoznom. Itt és most nem arról kellett beszélnünk, hogy milyen színt viseljünk tavasszal, vagy hogyan párosítsunk mintákat. Hanem arról, hogy a stílus nem valami, amit magadra húzol – hanem valami, ami belőled árad. Hogy a megjelenés valójában a belső kapcsolatról szól, amit saját magaddal kialakítasz, és a mindennapokban ápolsz.

A legnagyobb öröm számomra az volt, amikor láttam, hogy ez az üzenet célba ért. Hogy ezek a diákok megértették: az önbizalom nem attól függ, milyen márkát viselsz, hogy meg tudod-e vásárolni a legújabb trendeknek megfelelő ruhadarabokat, hanem attól, hogy mersz-e önmagad lenni. Mersz-e kiállni magadért, és nem kérsz többé bocsánatot azért, aki vagy.

És amikor már azt hittem, semmi nem teheti még meghatóbbá a napot, a Projekt C csapat tagjai a köszönetük jeléül oklevelet adtak át nekem. Egy olyan gesztus volt ez, amitől elérzékenyültem. Talán ez a legértékesebb oklevél, amit valaha kaptam. Mindenképpen kiteszem a Yurkov stúdió falára, hogy minden nap emlékeztessen rá: az igazi stílus nem a címkékben rejlik, hanem a szándékban, az együttérzésben és a bátorságban.

Legközelebb, amikor valaki legyintve mondja: „jaj, ezek a mai fiatalok…”, én mosolyogva fogok visszagondolni erre a napra, erre a csapatra. Ezeket a lelkes diákokat látva hiszek abban, hogy a jövő jó kezekben van.

Ha te is szeretnél a ruhatárad mögé látni, és megtapasztalni, hogyan tudsz a trendek követése helyett olyan gardróbot kialakítani, amely önazonos és szolgál téged, akkor A Buddha és a gardróbod című ebook, hangoskönyv és gardróbdexot mini workshop neked szól. Kattints és rendeld meg most!