Egy város titkai - YURKOV
351409
post-template-default,single,single-post,postid-351409,single-format-standard,theme-moose,eltd-cpt-2.1,woocommerce-no-js,ajax_fade,page_not_loaded,,moose-ver-3.1, vertical_menu_with_scroll,smooth_scroll,woocommerce_installed,blog_installed,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.3,vc_responsive

Szerelem volt első látásra, páratlan eleganciája azonnal magával ragadott. Közel húsz évvel ezelőtt történt, de mintha tegnap lett volna.

Torino. Aktuális otthonom, mind földrajzilag, mind lélekben. Egymásra találtunk. 

Egy város, mely elkápráztató egyszerűségével és méltóságteljes létével feledhetetlen pillanatokkal gazdagítja lakosait és látogatóit.

Gyakran előfordul ha Olaszország esik szóba, ki a divat fővárosára Milánóra, ki a pezsgő latin vérmérsékletű

Dél – Olaszországra asszociál. Valahol félúton stílus terén megtaláljuk a fenséges Torinót.

A Piazza San Carlo teljes pompájában terül elém. Nem véletlenül nevezik ezt a történelmi teret a hétköznapi nyelvezetben il „salotto della cittá”: a város nappalija. A Caffé San Carlo falai ha mesélni tudnának, évszázados politikai döntések, titkos szerelmek, kulturális események tanúi voltak, napjainkban pedig a híres olasz életstílus tükörképei.

Tekintetem hosszasan elmerül az elém táruló panorámában. A társadalom minden rétege megfordul ezen a helyen, egyfajta találkozási pont. Ki sötétkék (és nem fekete, mégiscsak made in Italy) öltönyben, ki farmerben, ki a legnagyobb márkanevek nyári kollekciójának utolsó darabjaiban és ki a sokunk számára elérhető üzletláncok nyári ruháiban kevés és ízléses kiegészítőkkel .

De valami mégis egységessé varázsolja ezt a divatkavalkádot. Az a megfoghatatlannak tűnő olasz stílus.

A hölgyek által viselt szoknyák hossza centiméterben a valóságos számok közé tartoznak és az elfogyasztott pohár borok száma is egy kezünkön bőven megszámolhatóak. Na jó azért a kávé mennyiséget a csészében nem sorolnám ide (egy korty, mire elkezdem élvezni az ízét, elfogyott és erősségét tekintve érdemes egy néhány órát várni a folytatással). A jó modor érezhető a levegőben, egy életérzés mely szebbé varázsolja sokunk mindennapjait.

Talán valahol ez a híres középszerűség, mértéktartás mely rendkívül messze áll az unalomtól vagy a stílustalanságtól, a válasz sokunkban felmerülő kérdésre. De miért olyan mások az olasz emberek?

Megnyugtathatok minden kedves olvasót, hogy nincs semmiféle rejtély. Olasz vagy magyar, német vagy francia. Az egész személyiség és önismeret kérdése, amit a YURKOV követők már biztosan jól ismernek. Ám létezik egy allűr itt mifelénk, egy olasz ember sosem az önmagára szánt időn spórol (pedig éppúgy kevés van neki mint bárki másnak a világ bármely pontján). Két kedves szó a kedvenc kávézóban, egy jól megválasztott ruha és egy szép mosoly. Errefelé a boldogság receptje ennyire egyszerű, aztán ha mégsem működne, holnap egy új nap, másik outfit, újabb kávé. Torino nagy előnye a számtalan színházán, múzeumán és felejthetetlen kastélyain túl, a  felfedezni való kávézók száma szinte végtelen.

Hagymásy OrSi