A Yurkov arcai - YURKOV
350695
post-template-default,single,single-post,postid-350695,single-format-standard,theme-moose,eltd-cpt-2.1,woocommerce-no-js,ajax_fade,page_not_loaded,,moose-ver-3.1, vertical_menu_with_scroll,smooth_scroll,woocommerce_installed,blog_installed,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.3,vc_responsive
A Yurkov következő cikksorozatában a stílustanácsadó csapat tagjait mutatjuk be nektek, megvillantva a stílusikonokban élő magánembert. A sorozatot Kádár-Németh Kingával nyitjuk, aki elárulta, mi okoz neki örömet, mi a hobbija és kitől örökölte a stílusérzékét. – Kinga, mikor és hogyan csatlakoztál a Yurkov csapatához? Nagyjából 3 és fél éve lehetett, amikor Orsi stílustanácsadó kurzusára jelentkeztem. Akkoriban a barátnőmmel sokat gondolkodtunk azon, hogy valami közös vállalkozásba kezdünk, mivel ő sminkesként végzett, hozzám pedig mindig is közel állt a divat világa. A szűkebb környezetemnek már jó ideje segédkeztem ruhavásárlásoknál, és mivel imádtam ezt csinálni, gondoltam, magasabb szintre emelem az addigi ismereteimet. Végre elérkezettnek láttam az időt, hogy hosszútávon valami olyannal foglalkozzak, ami igazán közel áll a szívemhez. Meggyőzött Orsi személye és hitelesnek találtam a munkásságát. Elvégeztem a kurzusát, de utána elváltak útjaink. Ugyan a közös business a barátnőmmel végül mégsem valósult meg, de szerencsére egyre több hölgynek és férfinak tudtam segíteni megtalálni a színeit, elkísértem őket vásárolni és közös erővel megváltunk azoktól a ruháktól, amiktől segítség nélkül nehéz lett volna. Végül a sorsnak, vagy csak az új energiák áramlásának köszönhetően kicsivel több, mint egy éve csatlakoztam a Yurkov csapatához. – Mielőtt erre a területre „tévedtél”, mi volt a foglalkozásod? Ez a „tévedés” mindig benne volt a levegőben. Közgazdasági szakközépiskolában érettségiztem, majd gazdálkodási pénzügyi szakon végeztem, de tanultam cipőkészítést is. Igazából soha nem tevékenykedtem a szakmámban. Hosszú évekig egy autópark-kezelő cégnél dolgoztam, majd onnan mentem el GYES-re. – Hogy jött az életedbe a stílusosság, ki volt rád hatással? Szerintem az ember ezt otthonról hozza. A szüleim is mindig odafigyeltek arra, hogy mit viseltek. Hódmezővásárhelyen nőttem fel. Édesanyámat soha nem láttam nadrágban, általában szoknyát és blúzt viselt. Emlékeimben él, ahogyan a harisnyáit maga festi, imádta a sötétbarna árnyalatot, és valószínűleg a boltokban nem lehetett kapni azt a színt, ezért megcsinálta magának, sajnos már nem tudom megkérdezni tőle. Édesapám is a mai napig odafigyel az öltözködésére, a fiaim gyakran meg is dicsérik eleganciáját. Tehát volt elég pozitív példa előttem. Már kislányként is szerettem öltöztetni, nyilván akkor még csak a babáimat ruháztam fel. Korán fontossá vált az is, hogy én mit veszek fel, bár hozzáteszem, hogy voltak hajmeresztő összeállításaim. Persze akkor nem úgy gondoltam. Valami hasonlót látok most a nagyfiamnál. Határozottan megvan a stílusa, ragaszkodik az elképzeléséhez, de igazából soha nem szeretne kitűnni a tömegből, szeret belesimulni a környezetébe és nem fogad el beleszólást. Többször próbáltam már irányt mutatni, direktebben és kevésbé direkten, például kikészítettem előre a másnapi szettjét, de hiába. Mára feladtam. Azért azt hozzá kell tennem, hogy picit kötve is van a keze, mert rengeteg ruhát örökölnek az öccsével, de ő mégis azokat a darabokat kombinálja, amit én soha nem tennék össze. A kisebbik fiam egészen más, rá lehet hatni. Imádja a vagányabb összeállításokat, amiben azután hosszú percekig képes gyönyörködni a tükör előtt állva. – Ha most kiborítanánk a táskádat, mit találnánk benne? Van benne pénztárca és egy másik tárca az irataimnak, egy Kinder tojás, egy telefontöltő, egy papírzsebkendő, egy tojás, amit a kisfiam készített az óvodában, rágógumi, vitamin, egy olyan kézműves játék, amit gyerekek gyöngyből készítenek és utána kivasalják, egy toll, és egy szájkontúr ceruza… Nem túl csajos a táskám tartalma. Sminkcuccot mást nem hordok magamnál a hétköznapokban, csak a szájkontúr ceruzát. Itthon kisminkelem magam és aztán nem viszem tovább. Persze ez attól is függ, hogy hova megyek. – Melyik hírességtől fogadnál szívesen stílustanácsokat? Victoria Beckham stílusa nagyon bejön nekem. – Mi okoz neked igazán örömöt? Ha a gyerekeim örülnek. A legnagyobb öröm őket boldognak látni. Ami még nagyon fontos az életemben az a mozgás. Mindig is sportoltam, hosszú évekig futottam, a gyerekek megszületését követően pedig újra elkezdtem. Most két éve funkcionális TRX-re is járok. Ha nagyon kevés is az időm, a mozgást akkor is igyekszem beilleszteni a napjaimba, szerencsére ebben a fiaim is partnerek. Ezen kívül szeretem a sebességet, de amióta megszülettek a gyerekek, visszafogottabb lettem a száguldást illetően. Van egy robogóm, szuper kis járgány, most nem működik sajnos, de remélem, hamarosan megjavul és újra bevethető lesz. Imádom a vizet is, a gyerekeimmel a Balatonnál töltjük a nyarakat. Szeretek moziba járni, főleg európai produkciókra, nagy kedvenceim a francia és olasz filmek. Nagyon szeretek új helyekre utazni a világban, és ha időnk engedi, a férjemmel új éttermeket fedezünk fel, imádunk finomakat enni egy jó bor kíséretében. Szívesen töltöm az időmet a barátaimmal is. – Mit szeretsz igazán a stílustréningben? Azt a „wow” érzést, amikor valakinek megmutatunk egy ideális szabásvonalat. Azt az őszinte örömöt és rácsodálkozást, ahogy a nők reagálnak, amikor felvesznek egy olyan szoknyát és cipőt, amilyen még soha nem volt rajtuk, majd meglátják magukat a tükörben. Ez azáltal történik, hogy mi olyan dolgokat adunk rájuk, amiket maguktól soha nem vettek volna fel. – Miért szeretsz Orsival dolgozni? Nagyon hamar ráérez az emberekre, gyorsan megtalálja a közös hangot mindenkivel és kitűnő üzleti érzékkel rendelkezik. – És miért nem? A miért nemre nehezen tudnék választ adni, de ha úgy kérdeznéd, hogy mikor nem, arra már könnyebb… Öööö :) a PMS idején azért vele sem könnyű… :) – Szoktál rosszul is kinézni? Ah, persze. Minden reggel. Rájöttem, hogy az évek előrehaladtával egyre rosszabbul nézek ki. Az arcbőröm foltos, ezért én mindig használok alapozót, de ha az nincs rajtam, akkor nem nézek ki jól. – Mi az a ruhadarab, amit sosem vennél fel? A trapéznadrágot nem szeretem. Aztán lehet, hogy fogom hordani két év múlva… Soha ne mondd, hogy soha! Köszönöm a beszélgetést!